Ön a(z) 2841300 . látogató 2004.08.01. óta.
Lukácsházi tározó zöldszám munkaidőben: 8:00-16:00 06-80/630-013
|
„Az árvíz nem ismer határokat!”
Előzmények A magyar-szlovén határt több olyan vízfolyás is metszi, melyeknek forrása Szlovéniában vagy Ausztriában van. A patak belép Magyarország területére, és egy bizonyos szakasz megtétele után visszatér Szlovéniába. Bár az országok között a kapcsolat mindig jó volt, az államhatár gyakran gátolta a teljes vízgyűjtőterület közös tervezésen alapuló kezelését. A Szentgyörgyvölgyi patak Ivanjševci, a Kebele patak pedig Kobilje település határában lép át Szlovéniából Magyarország területére, majd egyesülve Kebele patakként Rédics-Mostje között tér vissza Szlovéniába. A patak Lendva városánál torkollik a Lendva patakba. Csapadékhiányos években száraz lábbal is járható a patakmeder. Esős időszakban a két patak tengerré változtatta a tájat. Legutóbb 1998-ban szenvedtek a Lendva–Rédics térségében élők a patakok árvizeitől. Az áradás magyar és szlovén oldalon nyolc település lakott részeit veszélyeztette, és közel 2000 hektár mezőgazdasági területet öntött el. Ezek az árvizek magyar és szlovén oldalon 8 település lakott területeit veszélyeztetik:
Az 1998. évi árvíz képei
Az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság határozatai Mindkét ország vízgazdálkodási stratégiájában kiemelten szerepel, hogy az árvízi károk megelőzésében elsődlegesen vizsgálni kell az árvízi tározás lehetőségét. Ez a módszer lehetőséget nyújt az árvizek elleni védelemre, de biztosítja azt is, hogy a vízfolyásokat ne kelljen szabályozni, azok döntő része természetes/természetközeli állapotban maradhasson. Az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság a II. ülésszak óta (1996.) kiemelten foglalkozik a Kebele patak vízgyűjtőjén a nagyvizek visszatartása érdekében létesítendő árvízvédelmi beavatkozásokkal, amelyek szükségességét erősítik a közelmúltban történt események is: az 1998-as - teljes Kerka völgyet érintő – árvíz, a 2005. augusztusi és 2005. decemberi nagyvizek, amelyek jelentősen veszélyeztették magyar és szlovén települések belterületeit is. Ezért a Bizottság II. ülésszak jegyzőkönyve 5.1. pontjában szereplő határozatok értelmében a Vízgazdálkodási munkacsoport a két ország tervezőinek a közreműködésével kidolgozott egy közös terv-vázlatot, majd ennek alapján (a Bizottság III. és IV. ülésszak jegyzőkönyve 5.4. pontjában szereplő határozatok értelmében) egy tanulmánytervet „A Kebele patak vízgyűjtőjén a nagyvizek visszatartása érdekében létesítendő árvízvédelmi beavatkozások” címmel, magyar és szlovén nyelven.
A tanulmány részletesebb elemzése alapján a Vízgazdálkodási munkacsoport kialakította közös szakvéleményét, beszerzésre került az érintett térségek magyar társadalmi fórumainak állásfoglalása, és elkészült a létesítendő tározó gazdaságossági vizsgálata, mely szerint a tározó 100 éves élettartamát figyelembe véve a befektetett pénzeszközök (építés-működtetés) megtérülési időszaka 30,2 évet tesz ki.
A Kebele árvíztározó ismertetése A tervezett létesítmény Resznektől DNY-ra, Belsősárdtól ÉNY-ra és Zalaszombatfától ÉK-re helyezkedik el, a Kebele patak 9+173 km, és a Szentgyörgyvölgyi patak 1+146 km szelvényében, érintve a három említett település közigazgatási területét. A tározó hatására a 100 éves gyakoriságú árvizek kb. 60%-kal csökkennek majd, a 94 m3/s vízhozam 38 m3/s-ra mérséklődik. A tározóban víz csak az árvizek levezetésekor van, és akkor is csak rövid ideig (3-5 nap), a. kialakuló legnagyobb vízmélység 2,5 m. Az árvízszinthez tartozó tófelület 272 ha, az ekkor tározott vízmennyiség 2,84 Mm3
A tározó adatai:
A völgyzárógát adatai:
Leürítő, vízszintszabályozó műtárgyak:
Az átbukási szint mindkettőnél 168,00 mBf.
Az anyagnyerőhely a Zalaszombatfa külterület Nyakasháza térségében került kialakításra, a völgyzárógát mellett. Az építés befejezése után vizes élőhelyet alakítottunk ki. A létesítmények területe (völgyzárógát, vízszintszabályozó műtárgyak, anyagnyerőhely) adásvétel útján vagy kisajátítással a Magyar Állam tulajdonába és a NYUDU-KÖVIZIG kezelésébe került.
Közös cél, közös megvalósítás A Mura bal parti vízgyűjtőjén a korábbi években több árvízvédelmet szolgáló létesítmény épült meg:
Olyan határon átnyúló hatású létesítményről van szó, amely Szlovénia egyes településeit is védi az árvíztől, de a létesítmény Magyarországon épült. Igazgatóságunk a szlovén Lendva Önkormányzattal együtt sikeresen pályázott az INTERREG IIIA Közössségi Kezdeményezés Szlovénia-Magyarország-Horvátország Szomszédsági Program 2004-2006. keretében nyújtott támogatásra. A beruházás teljes költsége 2.474.885 Euro, amely 44% - 56% arányban oszlik meg Magyarország és Szlovénia között.
Fenntartási és üzemeltetési kérdések alapelvei Az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság 2006-2007. évi ülésein határozott arról, hogy:
A tározó évi rendszeres fenntartási munkáit egyik évben magyar Fél, másik évben szlovén Fél végzi, illetve amennyiben új pénzügyi körülmények állnak elő, mindannyiszor az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság határozata szükséges. A tározó árvízi működtetését kizárólag a magyar Fél végzi. Az árvízi helyzetben felmerülő működtetés többletköltségeit a Felek megosztják. Avatási ünnepség A közös érdekű létesítményt - tekintettel annak az együttműködésben is példamutató, a határok nélküli Európát jól szimbolizáló jellegére - Szabó Imre (KvVM) és dr. Janez Podobnik (SZK Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium) miniszterek közösen avatták fel 2008. június 3-án.
A helyszínen készült fotók megtekinthetők a Kebele árvíztározó avatása menüpont alatt a képtárban. Megjelent PR anyagok és konferenciaképek:
A Kebele árvíztározó létesítésével kapcsolatos régészeti munkálatok A feltárásokat a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága végezte. A tervezési szakasz kezdetén még a múzeum végezte az egyeztetést. 2001 őszétől egy új szervezet, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vette át a szakhatósági munkát. A Hivatal írta elő az örökségvédelmi hatástanulmány elkészítését, melynek munkarésze az érintett terület régészeti lelőhelyeinek feltérképezése, pontos lokalizálása volt.
A reszneki középkori vár a tervek szerint, a rövid idejű (1 napos) elárasztási területre esett. Ennek tisztázása, illetve a vízszintek megállapítása a VIZITERV együttműködésével már 2001-ben megtörtént. Az akkor szakhatóságként eljáró múzeum 2001 őszén olyan állásfoglalást adott ki, miszerint a vár föld-depóniával való körbevételére, védésére nincsen szükség, hiszen a vár egésze, azaz a belsővár nem kerül víz alá. Egy olyan erősségről van szó, ami éppen azért került ide, mert a védhetőségét a mocsárral körbevett terület adta. Árkai rendeltetésszerűen víz alatt voltak a középkorban is.
Zalaszombatfa határában a római kori halomsírok déli sírcsoportja esett a rövid elárasztási területre. A temetkezések a keletkezésük óta eltelt 1000–1500 évben hasonlóképp időszakosan víz alá kerültek. A tározó megépítése után a helyzet lényegében nem változik, ezért háborítatlan megőrzésüknek nincs akadálya. Ugyanakkor a gát tervei szerint, egy – korábbi terepbejárásból – már ismert régészeti lelőhelyet érintettek a földmunkák. Az egész beruházási terület régészeti topográfiai terepbejárási munkálatait elvégezték a múzeum szakemberei. Munkájuk során Zalaszombatfa határában, a gátterületen kettő, az anyagnyerőhely területen szintén kettő régészeti lelőhelyet lokalizáltak. A Telek-aljai-dűlőben, valamint Nyakasháza-pusztán egymás közelében két felületen őskori és római kori leleteket gyűjtöttek a szántásban. A Kebele-patak partján hosszan elnyúló lelőhelyen az őskori és római kori leletekhez középkori (Árpád-kori és késő középkori) társultak. Az ismert és az új régészeti lelőhelyek adatait elemezve a hatástanulmányban javasolták, hogy a gátak területén, illetve az anyagnyerőhely által érintett lelőhelyeken el kell végezni a megelőző régészeti feltárásokat. Javaslatuk szerint, a teljes felületek megnyitása előtt próbafeltárás tisztázza a régészeti lelőhelyek kiterjedését. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az általuk leírtak szerint hozta meg döntését és ezekkel a kikötésekkel adta meg a szakhatósági hozzájárulását. A próbafeltárások közül kettő negatív eredményt hozott: a gátterületen, Nyakasháza-puszta I. lelőhelyen és az anyagnyerőhelyen, Nyakasháza-puszta II. lelőhelyen. A lelőhelyeknek a tervezett földmunkák által érintett részén nyitott kutatóárkokban régészeti jelenségeket nem lehetett megfigyelni. Ezzel a két helyszín kutatása lezárult. Az anyagnyerő területén, a Kebele-patak parti lelőhelyen, jelentős mennyiségű lelet és régészeti jelenség mutatkozott a kutatóárkokban. A próbafeltárást követően újabb egyeztetésre került sor, amely eredményeként további feltárás nem történt, mert az anyagnyerőhely helyszínét áttervezték, így a régészeti örökség végül érintetlenül a földben maradhatott. A korábbi terepbejárásokból ismert, Resznek – Szoros elnevezésű, nagy kiterjedésű régészeti lelőhelynek a gátterület által érintett kis részén, a feltárás érdekes új eredményekkel szolgált. Az előzetes, felszíni megfigyelések alapján őskori és római kori megtelepedés nyomainak előkerülésére számítottak. A megnyitott felületen azonban Árpád-kori leletanyagot tartalmazó gödrök is előbukkantak. A feltárás dokumentációja elkészült, a leletek restaurálása és leltározása még folyamatban van. A Zalaszombatfa – Telek-Aljai-dűlőben elvégzett feltárás kétszeres meglepetéssel szolgált. A terepbejáráskor a felszínen csak kevés őskori leletanyagot lehetett gyűjteni. Evvel szemben az ásatás azt mutatatta, hogy a rézkor első felében, úgy 5500-6500 évvel ezelőtt, jelentős települések húzódtak a vizsgált területen. A másik meglepetés az volt, hogy a terepbejárás eredményeivel szemben, a megkutatott területen római kori jelenségek nem kerültek elő, viszont szép számban találtak Árpád-kori leleteket és településmaradványokat.
Felvétel az egyik, gazdag leletanyagot szolgáltató rézkori gödöregyüttesről
A felvétel egy Árpád-kori munkagödröt mutat, bontás közben.
Ennek a lelőhelynek a kerámia leletanyaga már restaurálásra került, íme egy reprezentatív válogatás a rézkori anyagból.
Válogatás az Árpád-kori kerámiákból. A furcsa „agyagkoloncok” általában kovácsműhely közelségére utalnak. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakhatósági állásfoglalása alapján és szerint a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága elvégezte az örökségvédelmi feladatokat. A gátak területén megtörténtek a megelőző régészeti feltárások. Tudományos szempontból ki kell emelni, hogy Zala megye ezen része mindeddig fehér folt a régészeti kutatás térképén. Korábbi munkálatokból mindössze néhány régészeti lelőhely ismert a környékről. Ekkora felületen, tulajdonképpeni egy mikortájon, nem volt hasonló nagyságú, több korszakot érintő feltárás-sorozat. A feltárások számos új információt hoztak a régészettudománynak. A leletek feldolgozása folyamatban van. Várhatóan a közeli jövőben a feltárások eredményeinek közreadása is meg fogy történni.
Első árvízi üzem: 2009. február A magyar-szlovén közös érdekű Kebele árvíztározó vízgyűjtő területére 2009. év elején nagy mennyiségű csapadék, elsősorban hó, hullott. Majd a február elején bekövetkező hóolvadás és egyidejű csapadék hatására a Kebele patak rédicsi szelvényében a vízszint elérte az I. fokú árvízvédelmi készültség elrendeléséhez elfogadott és jóváhagyott határértéket (Kebele árvíztározó fenntartási és üzemeltetési szabályzata, jóváhagyva: NKO-410/2/08 sz. levél). A fentiek miatt, és a szlovén Fél kérésére, szükségessé vált a Kebele árvíztározó árvízi üzembe helyezése, valamint az I. és II. fokú árvízvédekezés elrendelése. A tározó automatikus üzemű, kialakítása olyan, hogy emberi beavatkozás nélkül is visszatartja az árhullámok jelentős részét. A tervek szerint az árvíztározónak úgy kell működnie, hogy a mértékadónak kb. 94 m3/ s-os vízhozamot kb.1/3-ra, azaz max. 38 m3/s-ra mérsékeli. Az árvíz során beigazolódott: a tározó a terveknek megfelelően működik, s ennek eredményeként a nagyvizek lakott területek veszélyeztetése nélkül vonultak le, s a külterületi elöntések is lényegesen kisebbek voltak, mint a korábbiakban. A néhány napos olvadás és a még meglévő talajfagy és a lehullott csapadék együttes hatása miatt a lefolyás az átlagosnak a sokszorosa lett. Február 7-én reggel a Kebele árvíztározó területén már foltokban megjelentek vízfelületek, ami február 9-én délutánra elérte a 150 ha-t. Észleléseink szerint a mostani árvíz idején közel egymillió m3 vizet tartott vissza a Kebele árvíztározó, így mérsékelve az árvízveszélyt a völgyben. A rédicsi vízmércénél, a tározó alatt a patak mostani maximális vízhozama méréseink szerint nem érte el a 17 m3/s–t, azaz teljesült az a tervezéskori kritérium, hogy a tározó alatt ne alakuljon ki 35-40 m3/s-nál nagyobb vízhozam, s ennél nagyobb víz Szlovéniába se léphessen át a patakon. A most a Kebele árvíztározóban visszatartott vízmennyiség korábban Zalaszombatfa belterületét árasztotta el, majd onnan tovább folyva más területeken is elöntéseket okozott. Az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság XIV. ülés jegyzőkönyve 5.4. pontja (Kebele árvíztározó) határozata alapján az árvízi helyzetben felmerülő működtetés többletköltségeit a Felek megosztják, a szlovén Fél a ráeső részt megtéríti a magyar Félnek. A jelentkező problémák ellenére a Kebele árvíztározó árvízi funkcióját betöltötte. Az árvízi működés tapasztalatai alapján az üzemeltetési szabályzatot kis mértékben módosítani kell. Az első árvízi üzem anyaga képekkel
|
